Befutó - 1. évad (Luck)
SZINKRONOS!
PutLocker
01, 02, 03, 04, 05, 06, 07, 08, 09
"a Luck az idei év legjobb újonca volt eddig. Pont. És talán az is marad. Kiderül.
A Luck-ban az a jó, hogy akár két sort is lehetne írni a sorozatról kritikaként vagy ajánló gyanánt, de ha muszáj lenne, akkor az ember simán összehoz belőle egy diplomamunkát. David Milch sorozata egyértelműen hangulatsorozat. Hangulat- és látványsorozat. Azért, mert a Luck közel sem tipikus, tökéletesen érthető, ha valaki nem tartja élvezhetőnek, hiszen nem történetközpontú, sőt, még azt sem mondanám, hogy karakterközpontú, pedig tele volt remek és, ami fontos szerethető figurákkal.
Ha pedig egy sorozatot nem a története vezérel, akkor az ember kénytelen más kapaszkodót találni. A Luck-ban ott például a vizualitás, a zene, a nagybetűs hangulat, no meg persze az a legalább egy tucat szereplő, akik segítségével megismerhettük valamennyire a lóversenyek világát és az azoknak keretet adó fogadási rendszert, azaz összességében egy életmódot.
A hősök között voltak lótulajok, trénerek, zsokék, szerencsejáték-függők, fanatikus lovisok, ügynökök. És gengszterek. (Persze gengszterek ide vagy oda, a Luck nem megy át krimibe, s bár akad benne durvulás, nem ez a jellemző a sorozatra. Papíron a sorozat főhőse a börtönből nemrég szabaduló Ace volt (Dustin Hoffman), aki barátjával/testőrével elkezd rafinált bosszún dolgozik, de sokkal inkább szól a Luck a lovakról, vagy éppen egy idétlen fogadóbrigád tagjairól – ők egytől-egyig zseniálisak.)
Ahogy mondtam az imént, engem leginkább a Luck hangulata fogott meg. Ezt a tényezőt azzal tudom leginkább szemléltetni, hogy magát a sztorit sokkal kevesebb részben is el lehetett volna mesélni, vagy akkor sem biztos, hogy hiányérzete lett volna a nézőnek, ha egy epizód felét kivágják. Mert a Luck-ban nem siettek sehova, a kamera elidőzött a karakterek arcán, rengeteg párbeszédmentes snitt volt, s ha valaki elsétált, akkor akár több másodpercig nézhettük, ahogy távolodik – a legszebb jelenetek egyike az volt, amikor két karakter üldögél este és néznek egy lovat.
Gondolom így leírva szörnyen izgalmasan hangzik, de egy másik csatornán egy kevésbé gondos készítő tizedennyi hangulatot nem tudott volna teremteni. Mindez azzal is együtt járt, hogy nagyon részletesen bemutatták a lóversenyes világot, sok apró részletet ismerhettünk meg, előfordult, hogy egy pár tizedmásodperces snittért mentek fel a levegőbe vagy döfték le valami elképzelhetetlen helyre a kamerát.
Rettenetesen sokat hozzátett a Luck hangulatához, hogy szinte végig eredeti helyszíneken forgott: az ember annyira nem szokta érezni, ha virtuális díszletek vagy zöld háttér előtt bolyonganak kedvenc sorozatainak karalterei, hiszen beleéli magát a sztoriba. S míg ez nem negatív dolog, az eredeti helyszínek adta hatalmas plusz igenis érződik egy sorozaton és érződött a Luck-on is.
Ha Luck, akkor persze a színészekről is szólni kell. Nem voltak kegyetlenül elmélyített karakterek a sorozatban (illetve voltak, csak másképp mélyítették őket), mivel rengetegen voltak, ezért olykor csak részenként egy-két jelenettel tudtak gazdálkodni a készítők, s ilyenkor hárul hatalmas feladat a színészekre, akiknek saját eszközeikkel és a dialógusok előadásával kell élettel megtölteni a figurákat.És rohadjak meg, ha volt gyenge pontja a sorozatnak. Szinte minden figura emlékezetes volt, vagy megmaradt bennem, még akkor is, ha csak 1-2 részre ugrott be. Nagyon ritkán lát ilyet az ember. Sokszor egy fél jelenetből vagy pár gesztusból többet tudtunk meg az adott karakterről, mint máshol egy évad alatt.
Persze, könnyű, ha ennyi nagyágyút gyűjtenek össze (Dustin Hoffman, Dennis Farina, Michael Gambon, Nick Nolte, Joan Allen, John Ortiz), de a kevésbé ismert arcok is abszolút hozták magukat. Nagyon szép “gesztus” volt a készítőktől, hogy az olykor háttérbe kerülőket is ki-kiemelték, mindenkinek volt lehetősége csillogni: van, akinek intenzívebb jelenetben, másnak csendesebben, visszafogottabban, Nick Nolte-nak meg mindkettőben, ő hol szurkolt és kapott virtuális szívrohamokat, hol pedig monológban facsarta ki teljesen az embert.
Negatívumként annyit tudok felhozni, hogy érdemes 100%-osan figyelni, nehogy lemaradjunk egy-egy snittről vagy tekintetről, az egyik szereplő kórházas sztorija túl banális volt, meg azt, hogy mivel versenyből nyilván nem lehetett túl sok a 9 rész alatt, azok eredményei jórészt kiszámíthatóak voltak. Nem ez volt persze a lényeg, csak valahogy az ember érezte, hogy ha a 3 főszereplő ló egyike indul, akkor annak nyernie kell. Persze most magamnak mondok ellent, hiszen ez nem mindig így történt, a fináléban pedig még nagy összecsapás is van, de az évadközi versenyekre igaz: eszméletlen jó volt nézni őket, de túl sok izgalmat nem okoztak sajnos. Nekünk. Mert az érintetteken semmi nem múlt."
(sorozatjunkie.hu)
Megjegyzés küldése